Soós Nórának és Győri Mártonnak, kerületünk emlékéremmel is kitüntetett alkotóinak közös kiállítása nyílt szeptemberben a Torockó utcai Villa11-ben. A művészek októberben tárlatvezetést is tartottak – így kulcsot kaptunk a kiállított képek jobb megértéséhez.
A L’chaim című tárlat különleges esemény: bár a két művész házaspárt alkot, szinte sosem állít ki együtt. Ennek oka az, hogy festői világuk, felfogásuk eltérő: Győri Márton a XX. század modernista festészetéhez kötődik, annak költőiségét és sűrítettségét viszi bele alkotásaiba, míg Soós Nóra vérbeli kortárs művész, aki érzékenyen reflektál a társadalmi és történelmi változásokra. A Villa11 mégis alkalmas térnek bizonyult a közös megmutatkozásra, hiszen itt minden képnek saját tere, saját miliője van – olyan, mintha egy ismerősünk lakásában nézelődnénk.
A héber „L’chaim” szó jelentése „az életre”, amelyet ünnepi köszöntésként vagy koccintáskor mondanak. „Az élet hullámvölgyei is megjelennek a képeken, mégis azt gondoljuk, hogy az élet szép és örömteli, és ezek a képek ezt az életérzést közvetítik” – mondta Soós Nóra a tárlatvezetésen. Azt is elárulta, hogy festészete alapvetően gondolati alapú, erős interakcióban áll a jelennel, de olykor egy-egy látvány is inspirálja: például idén készült, Lépésről lépésre című képét a Villa11 fekete-fehér, sakktáblaszerű padlóburkolata ihlette. Figuráit általában nem látjuk szemből, mert így jobban megmarad az alakok absztrakt jelentéstartalma. Azt is megtudtuk, hogy képeinek élénk színvilága a minket körülvevő digitális képek erős, kontrasztos, élénk jellegére reflektál.
Győri Márton önmagát az elmúlt években ízig-vérig pasaréti festőnek tartja: itt kiállított képein is feltűnnek e városrész hangulatai. „Minden utcasarok, minden ház olyan, mintha egy modernista festményben sétálnánk” – vallja. Búcsú című, nagyméretű képén a pasaréti tájban saját magát is egy kis házként festette meg, egy koporsóban: a szomorú szimbólum kifejezi a búcsút attól a fajta létezéstől, amiben felnőttünk, amiben vagyunk, és ami nagy változásban van.
Mindkét alkotó vallja, hogy nehéz a képekről beszélni, mert a festészet nem egy verbális nyelv, de általa olyan, szavakkal nem kifejezhető dolgokat lehet megragadni, amelyek sokszor tudat alatt húzódnak. Egyszóval legjobb, ha megnézzük a képeket!
NOVEMBER 19-én egy különleges tárlatvezetést tart Kajdi Csaba, illetve a tárlat bejelentkezéssel NOVEMBER 28-ig máskor is megtekinthető a Villa11 tereiben (1026 Torockó u. 11.).
Viczián Zsófia
