Ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás, amit a mi esetünkben így is mondhatnánk: ahány nemzet, annyi szokás, annyi karácsonyi hagyomány, annyi ünnepi étel. Ezekről a sajátos, különleges tradíciókról kérdeztük a II. kerületi nemzetiségi önkormányzatokat.
LENGYEL KARÁCSONYI HAGYOMÁNYOK
A lengyel karácsonyi hagyományok története és eredete szorosan összefonódik az ország vallási meggyőződésével és kulturális gyakorlatával. Emlékeztetnek a hit, a család és a közösség fontosságára az ünnepi időszakban.
Szenteste, közvetlenül napnyugta után a gyerekek az égen megjelenő első csillagot figyelik. Az első csillag jelzi, hogy a család asztalhoz ülhet és elfogyaszthatja az ünnepi vacsorát.
Az étkezés megkezdése előtt a családfő megtöri az opłatekot, egy vallási szimbólumokkal domborított, vékony ostyát. Minden családtag vesz egy darabot az opłatekból, és megosztja mindenkivel, jó egészséget, boldogságot és jólétet kívánva nekik a következő évre. Ez a megosztás és a megbocsátás egy gyönyörű hagyomány, amely erősíti a családi kötelékeket és elősegíti az egység érzését.
Szenteste (Wigilia) idején bevett szokás, hogy szalmát tesznek az asztalterítő alá, amely arra emlékeztet, milyen körülmények között született a kis Jézus. A hagyomány szerint az asztalon mindig eggyel több személynek terítenek meg. Ez a teríték szimbolizálhat egy váratlan vendéget vagy vándort, aki nem maradhat egyedül ezen a különleges napon. Az üres tányér egyben az elhunyt hozzátartozókról történő megemlékezés jelképe is.
Szenteste hagyomány szerint tizenkét, kizárólag böjti ételt szolgálnak fel, amelyek az év tizenkét hónapját vagy a tizenkét apostolt szimbolizálják. A Wigilia-vacsora jellemzően levessel kezdődik, ilyen például a népszerű barszcz, a céklaleves uszkval (gombával töltött kisebb derelyékkel), a żurek vagy a vargányaleves. A levest követően különféle ételeket szolgálnak fel, beleértve a pierogit, egyfajta gombócot savanyúkáposzta-, gomba- vagy túrós krumplis töltelékkel. A Wigilia másik alapanyaga a halétel, amelyet gyakran pontyból vagy heringből készítenek. A ponty különösen népszerű, és gyakran sütve vagy zselészerű aszpikban tálalják. A Wigilia asztalán megtalálható egyéb ételek közé tartozik a golabki néven ismert káposztatekercs, savanyú káposzta gombával és a kutia, egy búzából, mákból, mézből és dióból készült édes gabonapuding.
A lengyel karácsonyi hagyományok számos édes finomságot is tartalmaznak. Egyik ilyen csemege a piernik, egy fűszerezett mézeskalács, amelyet gyakran bonyolult mintákra formálnak és cukormázzal díszítenek. Egy másik népszerű édesség a makowiec, kelt tésztából készült mákos tekercs, amelyet mák, méz és dió édes keverékével töltenek meg, valamint az aszalt almából, körtéből és szilvából készült kompót.
Ezeken a hagyományos ételeken kívül vannak regionális specialitások is. Az ország déli részén például népszerű a kulebiak nevű étel, ami egy hal, káposzta és gomba keverékével töltött pite.
Lengyel szokás szerint szenteste és az egész karácsonyi időszak alatt karácsonyi hagyományos dalokat énekelnek. A legrégibbek a 15. századból származnak. A legnépszerűbbek, köztük a „Wśród nocnej ciszy” (Az éjszaka csendjében), a „Lulajże Jezuniu” (Aludj, kis Jézus) vagy a „Bóg się rodzi” (Isten születik) a 18. századból származnak, és a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek.
A GÖRÖG ORTODOX ÉS NÉPI, KARÁCSONYI HAGYOMÁNYOK
Az ünnepek közeledtével A GÖRÖG ORTODOX ÉS NÉPI, KARÁCSONYI HAGYOMÁNYOK ideje is elérkezett. Makedóniától egészen Krétáig számtalan érdekes szokással találkozhatunk. Görögországban úgy mondjuk, Kala Christoujenna, nyers fordításban „Kellemes Krisztus születését”.
Szenteste sok faluban szokás, hogy fokhagymával átitatott zsinórra szegfűszeget akasztanak, amit az ajtóra tesznek, hogy elűzzék a rosszindulatú embereket és a rossz vendégsereget is, nehogy megfertőzzék a ház boldogságát.
A házak bejárati ajtaját fenyőkoszorú díszíti itt is, de ez azt jelenti, hogy szerencse érkezik a ház lakóira. A másik ilyen érdekes elem a feldíszített és kivilágított hajó, ami az emberi élet útját jelképezi, egy új utat, ami Krisztus születésének napjához kötődik. Ez a nap minden évben új irányt mutat, ami mindig újabb és újabb dolgokat hoz a görög emberek életébe.
A karácsonyi hagyományok szerint az ünnep védőszentje Szent Nikolasz, azaz Szent Miklós, aki a hajósokat is védelmezi. Ezért is öltöztetik a hajókat csillogó díszbe már december első hetében. Erre a napra a települések is fényárban pompáznak.
Régebben a matrózcsaládok gyermekei minden évben elkészítették saját hajójukat, amely a szigetvilágban élő rokonokkal való kapcsolattartást és a tenger iránti szeretetüket jelképezte. Ennek a szokásnak igen szomorú története van: a háborús időszakokra vezethető vissza, még a török megszállás idejére, így mint ünnepi szimbólum egyre inkább halványodik.
A thessaliai görögök legfontosabb karácsonyi hagyománya a többnapos disznóvágás. A vágás napja december 27-re, Agios Stefanos napjára esett, ezért az ünnepet Grunostefanosnak (István-vágás) nevezik.
A thrákiai görögök talán most is tartják a „Christokloura” (krisztusi édesség) hagyományát: szép kerek zsemléket sütnek, amiket aztán különféle görög népi mintákkal díszítenek, mézzel borítják, és amiket aztán Krisztus születése napján közösen fogyaszt el a család. Másik thrákiai szokás a „Bamousiaraioi”, a busójárásra hasonlító szelleműző, boszorkányűző felvonulás, amiben a család egy férfi tagja Bamousiaraioinak öltözik (tökfejű és hosszú tök orra van, kötény van a fején és kecskeszőr ruha borítja), a felesége pedig népviseletben van. Kézen fogva vonulnak át a falun, dudákkal kísérik, szinte kiüldözik őket.
Macedóniában a ház tulajdonosa a saját földjéről választja ki a legerősebb olajbogyó- vagy fenyőágat, és a ház kandallójába helyezi. Ez a fa, más néven „karácsonyfa”, a karácsony mind a tizenkét napján ég. A „Christoxylus” égetése a hagyomány szerint a kis Krisztusnak segít megmelegedni betlehemi jászlában.
Pellában a „Kolinda Babo” szokása még ma is él. A helyiek december 23-án éjjel tüzet gyújtottak, és „Kolinda Babo”-t kiabáltak, ami azt jelenti: „Vágjon, Mama!” A tűz arról tájékoztatja a lakosokat, hogy nemcsak Heródes király (aki csecsemőket öletett meg), hanem az új év esetleges gonoszai ellen is védekezni kell majd.
Krétán a karácsonyi kenyér dagasztása szintén ünnepi hagyomány, előkészítéséhez a legjobb minőségű anyagokat használják. A háziasszonyok kerek kenyeret készítenek, tetejét görög virágmintával és kereszttel díszítik. Szokás, hogy ezt a karácsonyi kenyeret a háziasszony vágja fel karácsony napján, és kiosztja az ünnepi asztalnál ülő családtagoknak.
Az ünnepi időszak december 25-től január 6-ig tart. A görögök úgy hívják Dodekameron, ami tizenkét napot jelent, és három ünnepet ölel fel: a karácsonyt, az újévet és a vízkeresztet. A hosszú ünnephez számtalan ősi hiedelmet, mágikus rítust és megannyi babonát őriz a görögség. Az egyik szerint a Föld mélyén gonosz manók, kalikandzaroszok élnek, akik egész évben azon munkálkodnak, hogy a Földet tartó fa törzsét elfűrészeljék. Csak karácsonykor pihennek egy kicsit, akkor a Föld felszínére jönnek, hogy bosszantsák az embereket: hatalmas ricsajt csapnak, törnek-zúznak, eleszik az ételt az emberek elől és megsavanyítják a tejet. Ám a tűztől nagyon-nagyon félnek, ezért fontos, hogy a tizenkét nap alatt mindig égjen a tűz. Ezt kihasználva az asszonyok sütnek-főznek az ünnepre (a tüzet ma már mécsessel helyettesítik). Vízkeresztkor a pap által megszentelt víz bűvös ereje visszaűzi a manókat a Föld gyomrába. Kálá Christoujenna! Boldog karácsonyt!
RÉGI SZLOVÁK HAGYOMÁNYOK
A régi szlovák hagyományok szerint december 24-re ünnepi ételeket készítettek az egyházi szokásnak megfelelően. A katolikus családoknál halat készítettek, az evangélikusoknál pedig gyakran volt disznóvágás karácsony előtt, így sertéshúsból készült töltött káposzta (szárma) került az ünnepi asztalra a hal helyett. Fonott kalácsot, mákos és diós bejglit sütöttek. Az asztalt ünnepi terítővel díszítették. Egyes településeken a terítő alá pénzt rejtettek, majd Bibliát helyeztek az asztalra. A munkát igyekeztek délig elvégezni, hogy utána békésen ünnepelhessenek. Volt, ahol estefelé a gyerekek elindultak az ismerősök és rokonok házaihoz, ablakaik alá énekelni, jókívánságokat mondani, cserébe ajándékot kaptak: almát, diót, kalácsot, némi aprópénzt; a felnőtteket esetleg borral is kínálták. Addig a szülők feldíszítették a karácsonyfát. Volt, ahol betlehemjátékosok is jártak. Utána jött az ünnepi vacsora. Az asztalnál ünnepi, egyházi dalokat énekeltek. Először egy gerezd fokhagyma, majd dió és alma következett. Néhány vidéken a vacsora alatt a gazdasszony nem állhatott fel, hogy jól költsenek a kotlós tyúkok.
December 25-én ünnepi misére, délután pedig rokoni látogatásra mentek a családok. December 26-án a legünnepibb ruhájukat magukra öltve mentek templomba, majd az István-napi táncmulatságba, ahová csak sima vasárnapi öltözetet húztak.
SZERB HAGYOMÁNYOK
A szerb pravoszláv karácsony mélyen gyökerező hagyományokkal és különös jelentőséggel bíró vallási ünnep, amelyet a szeretet és az összetartozás jegyében ünneplünk. A Szerb Pravoszláv Egyház nem vette át a Gergely-naptárt, maradt a Julianus-naptár szerinti időszámításnál. Az egyházat követő hagyományoknak megfelelően a szerbek január 7-én ünneplik a karácsonyt, és január 6-án van szenteste ünnepe. Ez nem csupán dátum szerinti eltérés, hanem egy mélyen gyökerező kulturális hagyomány, amely a pravoszláv keresztény hitből ered.
A karácsony számos szokása az évszázadok során alakult ki, ilyen például a „badnjak”: január 6-án reggel a férfiak a legidősebb fiúkkal kimennek az erdőbe, és levágnak egy tölgyfaágat, amelyen még száraz levelek vannak. A hagyomány szerint az ágat egy csapással és kelet–nyugati irányba állva kell kivágni. A tölgyet a szentmise után meggyújtják, a parazsat másnap reggelig kell őrizni. A „badnjak” az életfát szimbolizálja, elégetése az áldozat, a megtisztulás jelképe. Másik szokás, hogy szalmát helyezünk otthonainkba, ami Krisztus születését jelképezi. A konyha vagy a szoba négy sarkába diót és búzát szórunk az egészségért és a jólétért. Szenteste böjti nap, a vacsora tartalmazhat halat, babot, savanyú káposztát, diós és mákos tésztát, mézet és bort.
Január 7-én a harangok Krisztus megszületését hirdetik. Karácsony első napját a délelőtti liturgiát követően szűkebb családi körben ünnepeljük, a második nap a barátok és rokonok látogatásának az ideje.
A BOLGÁR KARÁCSONYI ASZTAL
A karácsony Bulgáriában és a magyarországi bolgárok körében is fontos ünnep. December 24-én általában az egész család összegyűlik az asztal körül. A szenteste a negyvennapos karácsonyi böjt utolsó napja, így csak húsmentes ételeket készítenek, és mindig páratlan számú étel, hét, kilenc vagy tizenegy különböző fogás kerül az asztalra.
A karácsonyi menü elemei mások mellett a babbal töltött, szárított paprika, a rizzsel töltött káposzta, a főtt bab, a sütőtökös pite, a főtt búza és a szárított gyümölcsökből készült kompót. Az asztalra diót, mézet és gyümölcsöt is tesznek. Az ünnepi ételek mellé legtöbbször rakiját és vörösbort isznak.
Fontos eleme az ünnepi asztalnak a hagyományos, kerek, tésztából készült formákkal díszített kenyér (pitka), amely csak lisztből, élesztőből és vízből készül, és amelybe egy pénzérmét rejtenek el: aki azt a saját kenyérdarabjában megtalálja, annak szerencséje lesz a következő évben.
A család legidősebb tagja töri meg a kenyeret, az első darabot Szűz Máriának szánják, és a Szűz Mária-ikon elé teszik. December 25-én már húsételeket is lehet fogyasztani.
ÖRMÉNY ÜNNEPI ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK
Örmény ünnepi étkezési szokásaink az Erdélyben együtt töltött több száz év után már nem választhatók el élesen az erdélyi magyar kulináriától.
Mégis a mai napig örmény ünnepi ételként tartjuk számon azt a gazdag húslevest (Ángáds-Ábur), amibe hússal töltött apró tésztabatyukat főzünk, majd a levest savanyítjuk. A savanyítóanyag a nagy kincsnek számító churut, aminek a beszerzéséről vagy elkészítéséről időben gondoskodik minden örmény háziasszony. Fermentált tejből és petrezselyemzöldből készül heteken át. Ugyanúgy churutnak hívják és készítik a selyemút mentén mindenhol mind a mai napig, tehát valóban Ani városából jöhetett velünk, és maradt fenn több száz éven át az erdélyi magyar–örmény közösségben.
Szintén örmény finomságnak tartják Erdélyben a dalauzit, amit csak mi készítettünk ebben a régióban. Ez pergelt, azaz karamellizált méz, amit dióval (esetleg mákkal, citrom- és narancshéjjal) formázunk gusztusos darabokra. Ezt annak idején az erdélyi vásárokban is örmények árulták.
UKRÁN KARÁCSONY
2023 óta UKRAJNÁBAN A KARÁCSONYT az új, júliáni naptár szerint ünneplik december 25-én, így a szenteste december 24-re esik. Ez a keresztény hagyományok egyik legünnepélyesebb napja, amelyet tömeges ünnepségek kísérnek.
A karácsony ünneplését egy negyvennapos böjt előzi meg, amely november 15-én kezdődik és december 24-ig tart, a Julián-naptár szerint pedig november 28-tól január 6-ig. A karácsonyt a húsvét utáni második nagy ünnepnek tekintik, számos hagyomány és rituálé kapcsolódik hozzá.
Az egyik ilyen a koliada. A koliada vagy koleda a karácsonytól vízkeresztig terjedő időszak hagyományos szláv elnevezése, de általánosabban a szláv karácsonyhoz kapcsolódó rituálék, amelyek egy része a kereszténység előtti időkre datálható. Ide tartoznak a téli ünnepekhez kapcsolódó népdalok, amelyek a pogány időkben keletkeztek, de a kereszténység idején karácsonykor kezdték előadni őket Krisztus születésének megünneplésére jólétet és jó termést kívánva.
Amint megjelent az égen az első esthajnalcsillag, az egész család leült az úgynevezett gazdag asztalhoz. Valóban gazdag volt: tizenkét különböző nagyböjti fogást kínáltak, innen ered a „gazdag kutya” vagy „gazdag szenteste” elnevezés. A tizenkét nagyböjti ételt a tizenkét apostol tiszteletére készítették. Az egyik hagyományos étel – a kutya – rizsből vagy búzából készül, mazsolával, mákkal, diófélékkel és mézzel kiegészítve. Mindig volt – és ma is van – az asztalon borscs, hal, gomba, babos vagy káposztás varenyiki, burgonya és szárított gyümölcsökből főzött kompót.
