Turák Péter még javában versenyzett kedvenc sportágában, a karatéban, amikor 1996-ban elkezdett edzéseket tartani gyerekeknek a Rózsadombi Általános Iskolában (akkor még Törökvész Úti Általános Iskolában). Az edzéseken – amelyek jelenleg is várják a karatézni vágyókat – azóta több száz környékbeli gyermek fordult meg. Volt köztük, akiből később parlamenti képviselő lett, és akadtak olyanok is, akik tízévesen ott ismerkedtek meg, és tizenöt év elteltével most tartották esküvőjüket. A klub színes életéből akár regényt is írhatna a vezetőedző, aki egy másik karatés sztoriból tavaly ősszel egy regénnyel rukkolt elő.
Mikor és honnan jött az ötlet, hogy edzéseket tartson kerületünkben?
1995-ben egy barátommal az Egyesült Államokban töltöttem fél évet, ahová karatét tanulni mentünk ki. A hónapokon át tartó, napi öt-hat óra edzés életre szólóan összekötött a karatéval, és egyben arra indított, hogy másoknak is továbbadjam azt, amit megtanultam és tudok. Hazajövetelem után ezért határoztam el, hogy beindítom saját karatés csoportomat. Erre akkor a Törökvész úti iskola volt nyitott. Megkockáztatom, hogy az iskola jelenlegi dolgozói közül sem igen vannak olyanok, akik olyan régen járnának oda, mint én.
Mire számítson az, aki karatézni vinné le a gyermekét Önökhöz?
Nem vagyunk versenyistálló – a karate szellemiségén és gyakorlatain keresztül nevelni igyekszem a gyerekeket. Adni próbálunk. Tiszteletet és udvariasságot tanítunk, fegyelemre és figyelemre nevelünk. Megtanítjuk koncentrálni és mások elé bátran kiállni a fiatalokat. Azt gondolom, hogy aki megragad nálunk, az erős, egészséges és jó értékrendű fiatal felnőtt lesz, aki emellett meg is tudja védeni magát. Nekem az érmeket az olyan visszajelzések jelentik, mint amit például pár éve egy régi, most Hollandiában tanuló egyetemista tanítványomtól kaptam. Azt írta, mindent, amit valaha elért, nagy részben a karateedzéseken tanultaknak köszönheti.
A közel negyven évből mire a legbüszkébb?
Először is az állandóságot emelném ki, azt, hogy 1996 óta minden kedden és csütörtökön 17.00 és 18.30 között ott vagyunk a Rózsadombi Általános Iskolában, és tartjuk az edzéseket. És ha én annak idején nem kezdtem volna bele az edzésekbe, akkor nem lehettem volna most szeptemberben ott azon az esküvőn, amelyen két régi tanítványom házasodott össze. Illetve feltehetőleg ők sem lettek volna ott. Merthogy nem voltak sokkal idősebbek tízévesnél, amikor az edzéseken találkoztak. Megjegyzem, már a második alkalmon láttam, hogy a kisfiúnak tetszik a kislány. Aztán ez a barátság szárba szökkent, és ha már az állandóságot említettem, akkor ők ketten is állandóak maradtak egymásnak. De sok más tanítványom életútjára is büszke lehetek. Nem szeretnék politizálni, de van köztük olyan is, aki jelenleg is a parlamentben ül, bízom benne, hogy az ő életútjához is hozzátettünk segítőimmel.
És Ön milyen életutat járt be?
A karate átszövi az életem, ez a munkámmal legalább egyenértékű fontosságú hobbi. Fiatalon tíz évig voltam a válogatott tagja, több magyar bajnoki címet nyertem. A pályafutásomat követően bíró lettem, kijártam a nemzetközi ranglétrát is, és egy ideje tagja vagyok az európai szövetség bírói bizottságának, ami nemcsak nekem, de a hazai karaténak is komoly presztízs. Újságíróként pedig a Magyar Karate Szakszövetségnél a kommunikációért felelek. És ha már az írásnál tartunk, tavaly karácsony előtt jelent meg első regényem Szigorúan őrizetlen címmel – nem fogják kitalálni – egy régi karatés barátom izgalmas történetét írtam meg benne.
Karateedzések 6–13 éveseknek
Kedd és csütörtök 17.00–18.30, Rózsadombi Általános Iskola (1025 Törökvész út 67–69.)
További információ: karateedzesek.hu
